1.rész- New feeling to you

                                                        Sziasztok drága olvasók! :) 

Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Először is. Köszönöm hogy benéztél. Másodszor. :) A következő részek mindig +1 feliratkozó, és 3 megjegyzés után jönnek. Nagyon lelkes vagyok, hogy és mindenem remeg, mert már nagyon várom hogy leírjam az első részt. Ez az ötlet az álmomból jött. Neki is kezdek. Jó olvasást! Pusssssszaaa Mazsi xxx 

                                                               *Helen szemszöge

Megint csak egy unalmas reggelre ébredtem. Süt a nap, anyáék dolgoznak, a nagyim sincs itthon, és a kutyám a szőnyegre pisilt. Hurrá. Ráadásul egy szál köntösben, és egy nyuszis mamuszban, elég nehéz lesz feltarkítani. Úgy érzem magam, mintha nem lennék fiatal. Sehova se tudok menni, nincs itt a legjobb barátom Lou akit még az életemnél is jobban szeretek, és állandóan csak a kutya pisit, vagy kaksit kell takarítanom. Elegem van! Louis-sal is csak kamerázni twitteren, vagy telefonon beszélgetni tudok. Már nagyon hiányzik. Vele voltam mindig. Amióta a nevemet tudom, azóta az övét is. Mindent neki meséltem el. Ami bántott, ami boldoggá tett, ami rosszul esett...De, most. Most egyedül vagyok. Minden este amikor elmegyek lefeküdni, az ő képét szorongatom, és sírok. Ő is hasonlóképp tesz. Elköltöztek New york-ból, és muszáj volt itt hagynia engem. Pedig megígértük, hogy sohasem hagyjuk el egymást. Hiányzik az ahogyan átölel, és közben nevetgél. Hiányzik az ahogy mellém ugrik az ágyba a plüss répájával. Egyszerűen az egész fiú hiányzik! Nem bírom tovább. Muszáj lesz tweetelnem neki.
@Louis_Tomlinson  Nagyon hiányzol...Remélem végre találkozunk. De te most nagyon messze vagy tőlem... HIÁNYZOL!...
Ahogy kiraktam a twitter-ére máris megcsörrent a telefonom. Valahogy sejtettem, hogy Lou hív. Rögtön gyorsabban vert a szívem, és azonnal a fülemhez vettem a telefont.
- Louis? -Szóltam bele a mobilba izgulva.
- Helen kisasszony?- Köszönt viccesen, nevetve.
- Nagyon hiányzol.
- Te is nekem. Nincsen olyan nap, hogy ne gondolnék rád.- És egy kicsit elszomorodott a hangja.
- Látni akarlak!
- Hát, akkor kapcsold be a kamerád! Én is már látni akarlak. És érezni. Vagyis. Megölelni téged.
- ...
- Helena? Itt vagy Helena?
- Nem jó a kamerám...Most már sehogy sem foglak látni...
- De van ebben az egészben valami jó is.
- Micsoda? Semmi jó nincsen benne.
- Lélekben ott vagyok veled, s fogom két kezed. Ez rímelt? Neked szántam BFF.
- De jó! Nagyon édes versike. Imádom! Köszönöm Boo!
- Szóra sem érdemes. Neked bármikor Boo!
- Aranyos vagy Boo!
- Ez megtisztelő volt Boo!
-Örülök Boo!
- Én is Boo!
- Jól van Boo!
- Helena...Nekem most mennem kell. Anya hívott, hogy rakjak rendet a nappaliban, mert ocsmányul hagytam magam után.
- Rendben menj csak! De aztán szép rend legyen!
- Rendicsek főnök! Szeretlek. Szia, és majd beszélünk!
- Én is szeretlek! Oké, szia!
Megnyugodtam. Megnyugodtam azért mert hallottam Boo hangját. Most már jobban érzem magam. És már nyugodtan neki is állhatok a napi teendőimnek.

                                                                       *Louis szemszöge

Amikor Helena azt mondta: " Nincsen olyan nap, hogy ne gondolnék rád", majdnem elkezdtem sírni. Szívfájdító érzés tudni, hogy a legjobb barátnőm szomorú miattam. http://data2.whicdn.com/images/74747525/large.gif Bárcsak vele lehetnék. Soha nem lenne bajom sehol. - Louis gyere egy percre!- De egyszer csak anya hangjára lettem figyelmes.
- Igen anya?
- Csomagolj mert egy óra múlva indulunk.
- De hová? Mikor? Miért?
- Csak csomagolj!
- Repülök. És a nappali? Még nem vagyok kész.
- Megúsztad. De máskor elpakolsz magad után!
- Yeahh! Oké, természetes.
Ha anya azt mondja, hogy "Csak csomagolj" akkor tuti menő helyre megyünk. Vagy megtaláltak minket a maffiózósok. Ki tudja. A nagy gondolkozásba már a fél szekrényemet bepakoltam. Pedig azt se tudom, hogy hány napra megyünk, és hogy hová. Nem baj a lényeg meg van. : Buli ruha, meleg felső, meleg alsó, fürdőgatyó, Kevin a galamb, a plüss répám, és persze Helena képe. Nagyon kíváncsi vagyok hogy hová megyünk. Apa ilyenkor szokott haza érni a munkából. Gondolom ő is jön. Nagyon fáradt vagyok. Alváshoz készülődtem, de nem tudok aludni, már most érzem. Főleg úgy, hogy nincs mellettem Hel képe. Apa is közrejátszik. 5 perc és indulunk. Öt egész perc alatt nem lehet aludni. Ebbe bele kell törődnöm. Majd a kocsiban alszok. Be ültem a kocsiba, és alvó állapotba helyeztem magam. De hol van Helena képe?! -Anya vissza kell mennem!- Pattantam fel rémült arccal.
- Louis drágám, nem kell.- Nézett hátra anya, és nyugtatgatott.
- De ott hagytam Helena képét!
- De...Nem kell.
Nagyon furcsa volt számomra hogy anya leakart beszélni. Ezzel mit akar? Furcsállva néztem magam elé, és vissza feküdtem pihenni. Nem ment a pihenés sem. Kényelmetlenül éreztem magam Boo nélkül. Út közben körülbelül hatszor álltunk meg pihenni. Hova megyünk?! Ilyen hosszú lenne az út? Most már nagyon fáradt voltam. Elaludtam.

                                                                      * Helena szemszöge

Amikor a szobával végeztem, már anya is megérkezett. - Helena, hol vagy hipó?- Szólított meg viccesen anya, és berohant a szobámba.
- Szia drága pamutka anyukám!- Üdvözöltem mókásan, és megöleltem.
- Ó, de kis cuki vagy! Látom mindent megcsináltál amire megkértelek. Csillog, villog a lakás. De a szőnyeg miért vizes?
- Hagyjuk. Hosszú történet.
- Öltözz fel élégáns ruhába, mért jönnék ma véndégek. Na milyen volt az akcentus?
- Szupi volt! És kik jönnek?
- Vendégek.
- De kik?
- Miért kell neked mindent tudni?
- Jól van na! Öltözök.
Valami ruhát ami elsőnek a kezembe került,felkaptam magamra és már készen is voltam. Össze, vissza járkáltam az előszobában, mert egy kicsit izgultam. Mindig izgulok ha új embereket ismerhetek meg. És ha anya nem monda el hogy kik azok, akkor van okom a türelmetlenkedésre. Meguntam a járkálást, ezért inkább ki mentem a kertbe, és játszottam egy kicsit Frodóval a kutyusommal. Igen, elég fura neve van. Apa adta ezt a nevet neki!

                                                                        * Louis szemszöge

Kicsit közelebb értünk a célhoz, és anya bekötötte a szememet valami ronggyal. Most már tuti sántikál valamiben. Zavaró vaksötétben lötykölődni az úton. De egyszer csak megálltunk. Anyu megfogta a kezem, és ki vezetett a kocsiból. Hallottam ahogy nyitódik egy kapu. Átmentem rajta. Most mi?! Meghaltam? Nem hiszem. Mivel anya egy másik nővel beszélgetett. Ismerős volt a hangja. Ölelkeztek, és puszilkodtak. Milyen régi barátnői vannak az én anyukámnak? Vegyük sorra. Ott van Tifany a régi haverom anyja. Ott van Desy az ismerősünk, és...URAM ISTEN! Lehet hogy Helenánál vagyok?! Nagyon, nagyon izgultam, és alig vártam már hogy levehessem a rongyot. Valaki más is jött. Neki is be volt kötve a szeme. A szívünk hevesebben vert. - Le vehetitek a rongyot!- Abban a pillanatban levettem a rongyot a szememről, és megpillantottam Helenát. Majdnem össze estem. Olyan szép lett! És olyan nagy!!! És...Rögtön sírva fakadtunk. Oda rohant hozzám, és a nyakamba ugrott. http://data2.whicdn.com/images/77005330/large.gif    Majd belesuttogott a fülembe. - Nagyon hiányoztál. De végre itt vagy!- Nem bírtam szóhoz jutni. Mindvégig csak ölelkeztünk, és ölelkeztünk, és ölelkeztünk. Helena teste remegett az izgalomtól és az örömtől.
- Olyan gyönyörű vagy! Annyira szép arcod van! És mindened szép! És mekkorát nőttél!- Dadogtam meglepődve.
- Te is annyira helyes fiú lettél! Eddig is az voltál de most...És akkora vagy te is mint egy felhőkarcoló! Óóó, és milyen izmosak lettünk! Kondizunk, kondizunk?
- Csak focizunk, focizunk.
- Tomlinson17?
- Igen, ahogy tetszik mondani. http://data3.whicdn.com/images/69429295/large.gif
- Eltaláltam.
- Nagyon szeretlek! És nagyon hiányoztál...
- Én is nagyon szeretlek! Már nem bírtam volna ki nélküled.
- Én sem.
Mégy egy picit ölelkeztünk, majd utána kézen fogtuk egymást és bementünk a lakásba. Leültünk a nappaliba, és előhoztuk a régi kis kori emlékeket. Mindenki nagyon nevetett, hiszen mi ketten mindig is csibészek voltunk. Van egy pár sztorink ami egy kicsit megdöbbentő, de nagyon vicces.
- És emlékszel arra a napra, amikor kimentünk a rétre és bunkit építettünk? A rét kellős közepén. Jól kikaptunk.- Meséltem a többieknek. Helen elmosolyodott.
- Hogy lehetne elfelejteni? Abba a bunkiba tároltuk a játék katonáidat, és a leveseket amiket főztem neked. Homokból.- Louis szinte már leesett a fotelről, annyira nevetett. Igen, ezek elég aranyos sztorik.
- Mindig együtt fürödtünk abban a kis medencében ami a nagymamádnál volt. Élveztük!- Ájuldoztam.
- Igen, az biztos! És szamócát is szedtünk, meg barackot! Finom édes ízük volt. És mindig együtt ettük.
- Soha sem volt olyan, hogy előbb ettem volna meg mint te, mert akkor azt nem együtt csináltuk volna.
- Louis...4 év telt el. Azóta hogy láttalak. 4 év...Az nagyon sok idő.
- Igen! És nagyon fájdalmas időszak volt ez mindkettőnk számára.
- Az biztos! Ú, Lou! Jut eszembe...Valamit szeretnék adni. Már régóta megvan, és most tudom odaadni.
- Na mit kapok drága?
- Hozom!


                                                    *Helena szemszöge

Bementem a szobámba, és leültem az ajtó mögé. Nem tudom hogy ez mire volt jó. Talán azért mert elgondolkodtam az életemen. Mosolyogtam egy kicsit, és megkerestem a barátság összekötő nyakláncot. Hopp már meg is van! Nagyon várom már a reakciót! Ki mentem a szobából egyenesen a nappaliba, és a hátam mögé bújtattam a meglepit. - Mi van a hátad mögött?- Kérdezte Lou meglepődve, és rám ugrott.
- Héj, úgy sem látod meg!-De, meglátta. Ugyanis kiesett a kezemből, és ő felvette. Rá pillantott, és elállt a szava.
- http://data3.whicdn.com/images/76901217/large.gif Ez az amit szerettél volna adni?
- Igen. Egy kis bari meglepi.- De ő csak nézett rám, és majdnem sírva fakadt.
- Én, én...Köszönöm! http://data2.whicdn.com/images/77148454/large.gif
- A barátomért mindent.  Szeretlek.
- Én is...Nagyon! - És ennél a mondatánál Lou nem bírta tovább. Sírva fakadt. Őt követően én is. Nem bírtuk tovább úgy látszik. Egy jó néhány órát elbeszélgettünk, és...Louis-nak mennie kellett. A fejemet lehajtottam, mert nem akartam a szemébe nézni. Megint csak sírnánk. És nem akarom hogy neki rossz legyen. - Louis sajnos mennünk kell.- Szólt hozzá Louis anyukája.
- De, én nem szeretnék...- Válaszolt Lou depressziós arccal.
- Neked nem is kell.
- HOGY MI?- Azt hiszem én vagyok a világ legboldogabb embere. Lou arcvágása átváltozott nagyon boldoggá.
- Hallottad. Mi az ősök,  együtt elmegyünk egy fesztiválra. Titeket nem érdekelne meg amúgy. Ketten jobban elvagytok. Tiétek a lakás négy napig.
- Komolyan? Ez...Úristen...- Nem hittem el amit hallok. Louis-sal pacsizkodtunk.
- És azt csinálunk amit akarunk?- Kérdezte BooBear reménykedve, hogy igen.
- Nem.- Válaszolt kedves anyukám, aki nem szereti ha ég a ház.
- Hmm...Ünneprontó!- Jelentette ki Louis, és az egész emberiség nevetésbe kezdett.
El sem hiszem, hogy végre négy napig együtt lehetünk! Főleg úgy hogy ketteseben! Már minden tervem meg van!  1. Terv: Együtt nézni a csillagokat úgy, ahogyan régen.
        2. Terv: Horrorfilmet nézni, amit sohasem mertünk.
      3. Terv: Bulizzunk egy jót!
     4. Terv: Nincs jobb egy hűsítő medencézésnél!
    5. Terv: A telefon betyárkodás mindig beválik.
   6. Terv: Éjjel szakadó esőbe kimenni, és esőtáncot járni úgy mint rég.
  7. Terv: Ki megyünk a rétre, ahol a bunkinkat csináltuk és ahol Louis katonái, és homok levesei vannak. Vagyis...Voltak.
 8. Terv: Régen megszokott divatbemutató vicces formában.
 9. Terv: Együtt sütni valami finomat.
10. Terv:  Sminkeljünk! Lou! Készülj!
- Sminkeljünk?! Én téged ügye?- Kérdezte Louis kétségbe esve.
- Nem, nem. Téged is kifestelek. Cuki leszel! http://data1.whicdn.com/images/77329930/large.gif
- Hahaha! Na jó! Én is imádok bolondozni! Hajrá!
- De ezt majd kicsit később.
- Viszont nekünk mennünk kell! A házat nem szétszedni! Négy nap múlva itt vagyunk.- Mondta Louis anyukája, és már vették a cipőjüket. Elköszöntünk, és elmentek. Miénk a lakás. Ahogy becsukták az ajtót, máris beugrottunk az ágyba hülyéskedni. - Ne csikizz! Áucs!- Ezek a szavak gyakran előfordultak. De Louis tovább csikizett. Nem bírtam tovább, mivel már lecsúsztam az ágyról is, és nevetőgörcsöt is kaptam.
- Mi is lesz holnapra a tervünk?- Kérdeztem Lou-tól és közelebb csúsztam hozzá.
- Amit csak akarsz! Menjünk ki a rétre! Huhúúúúú!- BooBear jó ötletet adott. Nem csalódtam benne. Nagyon jól éreztük magunkat. Ő is közelebb jött és átölelt.